Ápolás
22 évesen felkerültem mint rezidens egy nagyon jó hírű orvos mellé mint tanuló, nem volt sok munkám.
Napi 7 órát dolgoztam össze visz ami nem sok szerintem, legalább is a beosztás szerint.
Az első napom volt mint segéd és nem akartam már első nap elrontani valamit.
Az ajtón belépve már ott várt engemet a doktor, kedvesen mosolygott.
- Jó napot. -
Köszöntem előre, székben ült majd felállt és elém sétált és megsimogatta a fejemet.
- Látom ideges vagy. Pedig nincs rá okod. -
Tényleg ideges voltam, de ahogy ezt végig mondta rögtön meg is nyugodtam.
- Köszönöm. -
- Rendben van... akkor öltözzél át és utána mindent megmutatok neked mit hol találsz meg. -
Elmentem átöltözni 10 perc után már ott termettem előtte.
- Akkor gyere.
-
Körbe vezetett hatalmas épület volt és el sem tudtam hinni hogy ilyen hatalmas ez a hely.
Csak ámultam.
Végül megmutatta a szobámat.
- Tessék, neked csak annyi lesz a dolgod hogy felveszed az adatokat és hozzám kíséred a betegeket. Persze receptek felírásához azért hívjál ide engem. -
Bólintva leültem rá pillantottam az órára és itt volt az idő a kinyitáshoz.
Felkapva a kulcsot elindultam az ajtó felé, majd kitárva kapuit rögtön volt is egy páciens egy fiatal fiú olyan 16 éves lehetett.
- Be szabad jönni? -
Kérdezett rá elég halkan.
Mosolyogva bólintottam.
- Persze fáradj be. -
Bekísértem a váróterembe, akkor láttam hogy kezével takarja farkát.
Kicsit elpirultam hogy nem tudtam szememet levenni róla.
- Tudod mit gyere vele. -
Bekísértem az irodámba és elővettem egy adatlapot.
- elmondanád mi a panaszod? -
Fiú kicsit elpirult, majd az ajtó felé tekintett.
Kicsit meglepődtem hogy nem mondta el, akkor láttam hogy az ajtót nyitva felejtettem.
Felálltam és becsuktam végül visszaültem.
- Akkor... mi a panaszod? -
Rá kérdeztem ismét.
Szemeivel feltekintett rám én figyelemmel figyeltem mire készül egyszer csak elvette kezét elölről és előbukkan rövid nadrágjából a farka.
Teljesen zavarba jöttem, hiszen akkorát még életemben nem láttam, nem tudtam mit tegyek.
Szó szerint ott ragadt a tekintetem.
- Sza... szabad? -
Kérdeztem rá remegő hangon.
Odasétáltam elé kezemet kinyújtva farka felé hirtelen az egész testem remegni kezdett.
- Várjon kérem. -
Szólalt fel kissé bátrabban, majd letolta nadrágját és arrébb dobta.
- Parancsoljon. -
Kezemmel megérintve hatalmas szerszámát nem tudtam megállni hogy ne húzzam hátra rajta a bőrt megpillantva vörös makkját.
Kezével megfogta arcomat és tekintetébe vonzotta végül olyan dolog történt amiről álmodni sem mertem... megcsókolt.
Ahogy nyelvünk összeölelkezve simultak egymáshoz észre sem hogy kezemet mozgatni kezdtem szerszámán.
Kis idő után viszont ajkunk el vált arcom teljesen kipirosodott, szívem hevesen vert, már teljesen meghatározni a cselekedeteimet sem tudtam épp ésszel.