Dobta a férje
Az nap, amikor a férjem közölte velem, hogy van valaki más
is az életében, azt hittem vége a világnak, óriási veszekedést csaptam.
Döbbenten bámultam és próbáltam lebeszélni arról a másikról, nem hittem el,
hogy igaz. Könyörögtem is, két kézzel próbáltam bele csimpaszkodni. A testébe
és a lelkébe ugyanúgy. Azt gondoltam, a mi kapcsolatunkkal nem történhet meg az
ilyesmi soha! Mi mások vagyunk, a mi eskünk szent és sérthetetlen!
-Szürke vagy Anna finom, de kiszámítható. Meguntalak, az én
hibám tudom! Ne haragudj, de nekem ennyi nem elég, a hétköznapiságod fáraszt!
Neki estem Gábornak, és ütöttem, vertem ahol értem.
Belerúgtam, téptem a haját és üvöltöttem. Nem értem el vele semmit. Két hét
múlva összepakolt és egy mélyet sóhajtva kilépett az életemből. Amikor
becsukódott mögötte az ajtó, ordítottam a fájdalomtól, a sporttáskán és a
bőröndön kívül magával vitte a fiatalságot, a hitet, a reményt és az odaadást
is, minden fénnyel és ragyogással együtt. Nekem csak a tapogatózó sötétséget
hagyta hátra, és nem volt hozzá erőm, hogy világot gyújtsak. Volt pofája azt
mondani, hogy még mindig szeret, csak abba a másikba belebolondult!
Hivatalosan nem váltunk el, papíron még feleség vagyok.
Gyerekünk nincs sajnos, pedig nem védekeztünk. Gondoltuk jön majd a gyerek, amikor
itt lesz az ideje. Így most már a történtek után, nem is bánom, hogy nem vagyok
anya.
Emlékszem, annyi érzés kavargott bennem!
Fájdalom, szenvedés, kín, gyilkos ösztön, bosszú és üresség.
Minden összeomlott, az egész addigi biztonságosnak hitt életem. Nem volt mibe
kapaszkodnom, minden egyetlen fájó ponttá zsugorodott össze. Az éjszakák és
nappalok egyformán, pokoli kínban teltek.
Szenvedtem. Biztos titeket is hagytak már el, vagy
veszítettetek el valami fontosat, tudjátok milyen érzés.
A történtek miatt az önbecsülésem a nullával lett egyenlő.
Ott álltam egyedül, huszonhét évesen, teljesen átlagos külsővel a semmi
közepén. Belebámultam számtalanszor a tükörbe, hogy meglássam a hibáimat.
Próbáltam idegenként tekinteni magamra, de nem láttam csúnyát, csak
hétköznapit. Barna vállig érő hajat, barna, nagy szemet, fitos, szeplőkkel
tarkított orrot, vonzó nőies alakot. Akkor meg miért? Suhant át a kérdés az
agyamon számtalanszor. Az bántott leginkább, hogy hozzám képest egy bombázóval
jött össze.
De. Legalább büszke lehettem rá, hogy jobbra cserélt le,
mint amilyen én vagyok! Legalábbis külsőre. Mert szerintem ő csak azt nézte.
Szebb, csinosabb, az újdonság varázsáról pedig ne is beszéljünk! Mindegy,
hagyjuk ezt.
Szóval három hónapra rá, a barátnőm rá vett, hogy kísérjem
el egy baráti összejövetelre. Persze először hadakoztam, nem akartam kimozdulni
sem.
- Ne haragudj Éva, de nekem ez nem megy. Elrontanám a
hangulatot, a lelombozódott egyéniségemmel! Csak rám kell nézni, egy rakás
szerencsétlenség vagyok!
- Begubózva élsz, saját kis lelki világodba bezárva! Úgy
csinálsz, mintha Gábor lenne az egyetlen férfi a földön! Bebeszéled magadnak,
hogy csúnya vagy, és örök egyedüllétre kárhoztatott. Ez nem így van! Anna, te
szép vagy és jó ember. Gyere velem, adj egy esélyt magadnak! Kapcsolódj ki, már
azért is megéri eljönnöd!- Vitatkozás közben boroztunk és talán ennek
köszönhetően, mégis csak beadtam a derekamat! Évával mentem a házibuliba! Nem
festettem magam ki erősen, csak egy kis szemceruza, pirosító és ennyi. Farmer
és póló, nem hódítani mentem én!
Amikor odaértünk egy kicsit megszeppentem az égvilágon nem
ismertem senkit. Páran végig néztek rajtam, majd folytatták tovább a
beszélgetést, nevetgélést.
- Gyere, bemutatlak pár embernek- karolt belém Éva, de én
csak a fejemet ráztam és inkább rágyújtottam egy cigire, mert időközben
visszaszoktam rá. Kimentem a teraszra, ami az egész házat körbe futotta,
hangulatos kilátást engedve a füves kertre. Éva húzta a száját, amiért nem
maradtam mellette, de nem volt kedvem beszélgetni, jó pofizni pedig egyáltalán.
Ahogy álltam a vaskorlát mellett, egyszer csak egy erős
szorítást éreztem a vállamon. Hátranéztem és majdnem azt hittem összesek! Nem
mintha ájulós típus lennék, de egy isteni fazon állt mögöttem. Egy magas, erős,
izmos felépítésű alak. A szemei barátságos nyíltságot sugároztak magukból, de
annál is erősebben éreztem a férfiasságát, ami áradt belőle. Rám legalábbis
lehengerlő hatással volt.