Magyar erotikus irodalom — egy műfaj, ami mindig a peremen élt
Az erotikus irodalomnak Magyarországon nincs folyamatos, nyilvános hagyománya. Nem azért, mert nem írtak ilyet, hanem mert évszázadokon át nem lehetett kiadni — így a műfaj története egyben a terjesztési módok története is.
Ha valaki a magyar erotikus irodalom kánonját keresi, nem fog találni. Nincs tankönyvi fejezet, nincs elfogadott névsor, és a legtöbb szöveg, ami létezett, nem nyomtatásban terjedt.
Ez önmagában is tanulságos: a műfaj története nem a művekről szól elsősorban, hanem arról, hogyan lehetett őket egyáltalán eljuttatni az olvasóhoz.
A kéziratos korszak
A régi magyar irodalomban ismertek erotikus vagy trágár hangvételű szövegek — a legismertebb példa a 16. századi Pajkos ének, amely évszázadokon át inkább kéziratos másolatokban élt, mint nyomtatásban.
Ez a minta végigkíséri a műfajt: ami nem volt kiadható, az kézzel másolva terjedt, szűk körben, gyakran szerző megnevezése nélkül. A névtelenség nem szerénység volt, hanem óvatosság.
A 18-19. században a helyzet lényegében nem változott. Voltak szerzők, akiknek az életművében megjelentek pajzán vagy erotikus darabok, de ezek jellemzően nem kerültek be a hivatalos, iskolában tanított életműbe — vagy csak jóval később, gondos szerkesztői kommentárral.
A 20. század: a hivatalos tiltás kora
A második világháború utáni évtizedekben a magyar könyvkiadás állami kézben volt, és a kiadási döntések politikai és erkölcsi szempontok szerint születtek. Az erotikus tartalom mindkét szűrőn fennakadt.
Ez nem azt jelentette, hogy nem létezett. Azt jelentette, hogy:
- magánúton terjedt — gépelt másolatok, külföldről behozott kiadványok formájában;
- a fordítások is akadoztak: a nemzetközi erotikus irodalom klasszikusai jórészt nem jelentek meg magyarul;
- a szerzők nem vállalták fel, mert a nyilvános irodalmi karrierrel összeegyeztethetetlen volt.
A következmény máig érezhető: kimaradt néhány évtized, amikor máshol kialakult a műfaj szakmai nyelve, kritikai kerete és olvasóközönsége.
A rendszerváltás utáni robbanás
1989 után a korlátok eltűntek, és a piac gyorsan reagált. Sorra jelentek meg a korábban tiltott fordítások, és megindult egy erősen kereskedelmi kiadói hullám is.
A mennyiség viszont nem hozott magával minőségi keretet. Néhány jellemző maradt a mai napig:
- Nincs kritikai figyelem. Az irodalmi lapok jellemzően nem foglalkoznak a műfajjal, így nincs, ami a jó és a rossz szöveget elválassza.
- Nincs szerkesztői hagyomány. Kevés az olyan szerkesztő, aki ebben a műfajban dolgozik.
- Megmaradt a névtelenség. Sok szerző máig álnéven publikál — most már nem tiltás miatt, hanem a társadalmi megítélés miatt.
Az internet: visszatérés a kéziratos modellhez
A 2000-es évektől a magyar erotikus írás súlypontja online került. Először fórumokra és blogokra, később dedikált gyűjtőoldalakra.
Érdekes módon ez szerkezetileg visszatérés a kéziratos korszakhoz: a szövegek szerző megnevezése nélkül, közösségen belül, kiadói közvetítés nélkül terjednek. A különbség a sebesség és a nagyságrend.
Ennek megvannak az előnyei:
- Nincs kapuőr. Bárki írhat, nem kell kiadót találni.
- Azonnali visszajelzés. A szerző néhány órán belül tudja, működik-e a szöveg.
- Műfaji sokféleség. Olyan témák is közönséget találnak, amiket egy kiadó soha nem vállalna fel.
És megvannak a hátrányai is:
- Nincs szerkesztés. A szövegek jelentős része első változatban jelenik meg.
- Az anyag elveszik. Egy megszűnő fórummal évek termése tűnik el.
- A minőség szórása óriási, és nincs, ami rendezze.
A fordítás mint külön probléma
Egy sajátosság, ami a magyar helyzetet más nyelvterületekhez képest is nehezíti: a műfaj magyar szókincse nincs kiforrva.
Az angol nyelvű erotikus irodalomnak évszázados, folyamatos hagyománya van, és ezalatt kialakult egy középréteg: olyan szavak és fordulatok, amik sem nem klinikaiak, sem nem vulgárisak. A magyarban ez a réteg jórészt hiányzik, mert azok az évtizedek, amikor kialakulhatott volna, cenzúrával teltek.
Ennek két látható következménye van. Az egyik, hogy a fordítások gyakran döcögnek — a fordító vagy a durvább, vagy a régiesebb regiszterbe kényszerül. A másik, hogy a magyarul író szerzők mindegyike külön-külön küzd meg ugyanezzel a problémával, közös megoldás nélkül.
Ez az egyik terület, ahol a közösségi írásnak valódi hozadéka van: sok szerző sok kísérlete idővel kikristályosít egy használható nyelvi réteget — nagyjából úgy, ahogy máshol a kiadói szerkesztés tette.
Miért maradt peremhelyzetben?
Több ok fut össze, és egyik sem irodalmi.
A megszakított hagyomány. Ahol negyven évig nem lehetett kiadni valamit, ott nem alakul ki szakmai közeg. Ez a legnagyobb hátrány, és ezt nem lehet gyorsan behozni.
A nyelv hiánya. A magyar erotikus szókincs sajátos csapdában van: a köznyelvi réteg jellemzően vulgáris, a választékos réteg pedig régies vagy nevetséges. A használható középút megtalálása minden szerző külön küzdelme — erről a hogyan írj erotikus történetet cikkben is szó van.
A megítélés. A műfaj Magyarországon máig „nem komoly irodalom” besorolású, ami visszahat arra, ki vállalja fel a nevét.
A piac mérete. Tízmilliós nyelvterületen a szűk műfajok nehezebben tartanak el professzionális szerzőt.
A női szerzők aránya
Egy jellegzetesség, ami a magyar online térben jól látszik: a szerzők jelentős része nő, miközben a műfajról szóló közbeszéd hagyományosan férfi olvasót feltételez.
Ez nem magyar sajátosság — nemzetközileg is ez a minta —, de itt különösen élesen mutatja meg a kánon hiányának a következményét. Ha nincs kritikai figyelem, akkor arról sincs kép, hogy valójában kik írnak és kiknek.
Ami most történik
A jelenlegi helyzet egyszerre rossz és biztató. Rossz, mert nincs infrastruktúra: se szerkesztés, se kritika, se archiválás. Biztató, mert soha nem volt még ennyi magyarul író szerző és ennyi olvasó — csak épp szétszórva.
Ami hiányzik, az nem a tehetség, hanem a keret: valami, ami gyűjt, rendez, megőriz és visszajelzést ad. Ez az, amit a közösségi modell részben pótolni tud — erről a közösségi írás cikkben írtunk részletesen.
A magyar erotikus irodalom nem hiányzik. Csak nincs egy helyen, és nincs, aki számon tartsa. Ez viszont nem irodalomtörténeti kérdés, hanem szervezési.
A SecretLink történet-szekciója ezt a hiányt próbálja kezelni: kategóriákba rendezett, kereshető gyűjtemény, ahol a közösség ír és olvas. A regisztráció ingyenes.
Gyakori kérdések
Van egyáltalán magyar erotikus irodalmi hagyomány?
Van, csak ritkán a fő sodorban. A műfaj nálunk mindig a peremen élt: kéziratban, folyóiratok mellékleteiben, később fórumokon és online gyűjteményekben — de folyamatosan.
Miben más a magyar hagyomány, mint az angolszász?
Az angolszász műfaj korán iparosodott, saját kiadókkal és sorozatokkal. A magyar szöveg jellemzően közösségi és névtelen maradt, és inkább az élménybeszámoló hangneméhez áll közel, mint a regényformához.
Hol olvasható ma magyar erotikus irodalom?
Túlnyomórészt online, közösségi gyűjteményekben — a mi történettárunkban is. A nyomtatott kiadás ritka, és jellemzően fordítás.
Számít-e irodalomnak?
Ugyanazokkal a mércékkel mérhető, mint bármi más: van benne tét, karakter, nyelv? A műfaji besorolás önmagában sem nem minősít, sem nem ment fel.