Ágnes a tengeren...
Helló! A nevem Ágnes. Szeretkeztél már hajón? Nekem is csak nemrég sikerült, ráadásul ez volt az első szexuáluis élményem, de felejthetetlen élmény! Neked azonban szerencséd van, hogy ilyen frissen elolvashatod tőlem! Figyelj csak!
A nyárra összegyűjtöttem egy kis pénzt, és egyhetes hajóútra mentem a Földközi-tengeren. Képzeld csak el, még a szüleimet is sikerült meggyőzni, hogy ne aggódjanak, és elengedtek!
A Nap szinte éget, ahogy a fedélzeti napozón fekszem. Még a ruganyos nyugágy is szinte izzik alattam. Hosszú, fiatal, bronzbarna combjaimra néha tajték csöppen, ahogy egy nagyobb hullámmal találkozunk.
Mikor ritkán-ritkán vékony kis bárányfelhô kúszik fölénk, hűs szellő támad, amely jólesően simogatja felforrósodott pórusaimat. Ilyenkor résnyire kinyitom a szemem, és a tenger csodálatos habjaira tekintek.
Hatalmas csend van, csak halk csobogás jelzi, hogy úton vagyunk. Telnek a percek és az órák, és úgy érzem, hogy ez már maga a paradicsom.
Az első három nap így telt. Ezzel az édes semmittevéssel. Még enni is ritkán jártam le a fedélzetről. Amikor kissé körülpillantottam, mindig ugyanazt a matrózt láttam, aki mohón falta testemet a gyönyörű mélybarna szemével.
Csinos, izmos, fiatal fiú volt. Huszonöt év körüli. Nem volt rangja, egyszerűen csak egy matróz. Nagyon romantikus, nem igaz?
A negyedik napon kicsit szemeztem vele. Felbátorodott és közelebb jött. Így telt el a délután, hogy néztük egymást. És mosolyogtunk. Mosolyogtunk a legtűzőbb aranyfényben, és mosolyogtunk a bíbor alkonyatban is. Aztán mikor egy pillanatra behúnytam a szemem és újra kinyitottam, eltűnt. Szinte úgy éreztem, csak álom volt az egész.
Másnap már kora hajnalban kifeküdtem a napra. Még nem ébredtem fel egészen; lehúnyt szemmel hevertem és ábrándoztam. Egyszercsak puha érintést éreztem a bokám körül. Épp csak kilestem hosszú pilláim alól, és már láttam is, hogy Ő az!