Orgazmus receptre - Első epizód
A fürdővíz forró volt, illatos és ellazító. Mila már jó fél órája feküdt a kádban. Tarkója alatt az összetekert törölköző már csak nem teljesen átázott. Élvezte, ahogy a kellemesen meleg víz nyaldosta a csupasz testét. Behunyta a szemét és igyekezett nem gondolni semmire. Leginkább arra nem, mennyi dolga, elintéznivalója is van még az esküvőig. Borzalmas volt még belegondolni is, hogy alig van készen valami, alig van lefoglalva valami és hát leginkább az volt a szörnyű, hogy mindent neki kellett egyedül elintéznie. Az eljegyzés után kedvesen, de határozottan elutasította mind az édesanyja, mind a leendő anyósa segítségét. Egész egyszerűen azért, mert abban a hitben volt, hogy Viktorral együtt fogják megszervezni az esküvőjüket. Persze ő, mint boldog menyasszony óriási lendülettel vetette bele magát a szervezésbe, ezernyi ötlete volt, elképzelései a dekorációról, zenéről, helyszínről, de bárhogy is adta elő terveit Viktornak, a férfi csak a vállát vonogatta és mindenre azt válaszolta, neki mindegy. Mila egy darabig még próbálkozott, aztán lelkesedését teljesen lehűtötte vőlegénye nemtörődömsége. Ennél jobban már csak a szexuális élete bosszantotta.
Már ha egyáltalán lehet azt annak nevezni. Merthogy nem volt. Illetve… a fene tudja! Mila gyönyörű, fiatal nő volt. Már a gimnáziumban is bomlottak utána a fiúk, de őt csak a tanulás érdekelte. Előrébb akart jutni az életben, semmiképp sem akarta bolti eladóként végezni. Többre vágyott és bár gazdag szülei révén nem lett volna szüksége semmi képesítésre, mert dolgozhatott volna a családi vállalkozásban is érettségi után, Mila szeretett volna kikerülni a szülei hatásköréből és minél messzebb kerülni a családi fészektől is. Így aztán egyetemre ment és elköltözött otthonról. A szülei nehezen egyeztek bele az elköltözésbe és egyetlen feltételként szabták meg, hogy akkor vesznek egy lakást Milának. Ő beleegyezett ebbe, hadd örüljenek a szülei, úgyis amint lehetősége nyílt rá, külföldre akart menni tanulni. Kapott egy lakást a belvárosban, Mila megelégedett volna egy garzonnal is, de szülei ragaszkodtak egy legalább másfél szobáshoz. Végül Mila beadta a derekát, de amikor édesanyja lakberendezőt akart hívatni, már betelt nála a pohár és kijelentette, hogy az ő lakását ő fogja berendezni. Így legalább elkerülte azt, hogy a saját kis kuckója is úgy nézzen ki, mint egy múzeum vagy egy bútorbolt kirakata, mint ahogy a szülői ház is. Mila ennél otthonosabbra vágyott, egy olyan élettérre, ahol látszik is, hogy élnek. Ez sikerült is. Szeretett egyedül lakni, és szüksége is volt az egyedüllétre, mert rengeteget tanult. A közgázhoz kellett is. Csoporttársaitól eltérően ő bizony nem bulizott, nem bocsátkozott alkalmi kapcsolatokba, sőt mi több, semmilyen kapcsolatba. Csak tanult, és valóban, amikor lehetőség adódott rá, azonnal kiment Londonba, hogy őt tanuljon tovább. Külföldön távol szülőktől, ismerősöktől, addigi életétől Mila különösen felszabadult lett, szinte kivirágzott. Természetesen köszönhető volt ez még valakinek, egy titokzatos fiatalembernek, Tomnak is, aki úgy lépett be Mila életébe, mint a forgószél. Kezdetben idegesítette Tom udvarlása, nem hitte el neki, hogy a férfi szépnek találja, valamiért ő nem látta szépnek saját magát. Aztán egy napon Tom a tükör elé állította és szembesítette saját magával. - Viccelsz? Életemben nem láttam soha ilyen gyönyörű, zöld szemeket. Úgy tündökölnek, mint a smaragdok. Az arcod olyan hamvas, olyan üde. A hajad… egyszerűen meseszép, ezek a lágyan omló hullámos tincsek és ez a soha nem látott szín. - Vörösesszőke. – bukott ki Milából. - Igen, az. És a szád… az ajkaid… - suttogta, miközben megérintette a lány arcát. – Csupa érzékiség. – lehelte Mila arcába, mire a lány szemhéjai remegve lecsukódtak és Tom megcsókolta őt. Ez volt élete első csókja. És természetesen Tom volt minden tekintetben az első. Mila egy évet élt Londonban és csak hazatérése előtt pár nappal engedett Tomnak.