A dobozom
Lázas készülődés. Egy lány végtére is nem nézhet ki
akárhogyan, mikor két hét után ismét találkozhat a Kedvesével. Megfésültem a
hajamat, majd újra és újra megállapítottam, hogy ez a barna sörény nem éppen a
férfiak álma, bár amennyire én ehhez értek… !
Egyszerűen csak összeborzoltam, és késznek nyilvánítottam a
frizurámat. ha nem tetszik neki, majd megcsinálja ő – gondoltam vigyorogva.
Kihúztam a szememet fekete szemceruzával… Azt mondta anyám, hogy úgy nézek ki,
mint egy rosszlány. Pedig nem is volt olyan durva, inkább szolidabb voltam,
nehogy elrémisszem még a barátomat. Fekete melltartó fölé egy kissé átlátszó,
fehér holmit öltöttem… Úgy néz ki, mint egy egyszerű top, csak csupán
harisnyatartó része is van. Hozzá csípőfarmert húztam, a nyakamba rózsafűzést
akasztottam, ami miatt anyám is, és a barátnőm is, akinek elmondtam furcsán
nézett rám. Szeretem keverni a dolgokat, a stílusomra nincs is különben szó.
Egyszerűen csak viccesnek tűnt egy szexy kis szereléshez felvenni azt a láncot.
Gyorsan bevetődtem még a számítógép elé, hogy megnézzem, kik
vannak fent MSN-en, Kedves különben sem mondta, hogy hány óra felé érkezik,
csupán körülbelül. Többnyire pontos szokott lenni, de előfordult már, mikor
reggel tíz helyett beállított 3/4 b12-kor, ami akkor nem volt baj, mert
legalább kialhattam magamat, de hát azért már mégiscsak:)
Gondoltam pasziánsz meccsezek egyet még az egyik barátommal,
mikor hátraráztam a hajam, így pont szembepillanthattam a nyitott ablakkal, és
akkor megláttam őt. Hát enyhe kifejezés, ha azt mondom, hogy szívgörcsöt
kaptam. Becsaptam az ablakot, és kinyitottam az ajtót. Már vetettem volna az
ajkaira magamat, mikor megláttam azt, amiről mesélt… Edzésen becsúszott egy
állas, így egy csúnya sebből varratok néztek rám. Na gondoltam, ez igazán
remek. Egy bénácska csók után, mit a szája csücskében helyeztem el, bevonultunk
a szobámba.
Miután levette a kabátját és a cipőjét, és én pedig letettem
a csokit, amit hozott, magamhoz öleltem, és az alsó ajkamba haraptam, nehogy
elsírjam magamat. Igen, mostanában igencsak érzékeny voltam, annyira, de
annyira hiányzott! De végre magamhoz szoríthattam, a nyakához simíthattam az
arcomat, és beszívhattam a mámorító illatát. nem, nem a parfümjét, hanem a
bőréét. A Saját Illatát, mitől mindig remegni kezd a gyomrom, a térdeim
elkocsonyásodnak, és elveszek az ölelésben. De mindig biztosan tart. Ez az
egyik legjobb érzés a világon azt hiszem megölelni azt, akit szeretsz, és
percekre kikapcsolni, és csak átadni magadat az érzésnek anélkül, hogy fájó és
nyugtalanító dolgok jutnának eszedbe.
Mikor elváltunk egymástól, bevetődtünk az ágyamba,
végignyúlva pihe-puha tigrises ágytakarón. A tv pont az ággyal szemben van,
mindig onnan szoktuk nézni. Elfészkelődtem a vállgödrében, a bőréhez simítva
arcomat, ő pedig a csípőmre engedte a tenyerét. Újra és újra megcsodálta a
szerelésem, gyakorta bepillantva a dekoltázsba.
Már nem is emlékszem, hogy mi ment a tévében, végtére is, az
számított, hogy végre mellettem van a szerelmem.
A kezeink egyre gyakrabban kalandoztak el a másik ruhája
alá, egyelőre még úgymond \\\”semleges\\\” területekre, melyek egyre inkább
csak fokozták a vágyat, hogy az a kéz új területeken át suhanjanak, egészen a..
Távkapcsolóig igen.
Kikapcsolta a tévét, és vigyorogva fölém gördült.
- Ugye nem gondoltad Picilány, hogy sokáig bírom mikor így
játszadozol velem, és az ujjaid köré csavarsz?!
Kuncogtam a kérdésen, de felelet helyett két tenyerem
zárójelébe fogtam az arcát, és finoman megcsókoltam a felső ajkát, mely
sértetlen volt. Visszacsókolt, olyan finom volt az egész, mint ha életünkben
először tennénk. Kikerültem ajkaimmal a varratot, de ez mindannyiszor teljesen
kijózanított, figyelmeztetett, hogy nem veszíthetem el a fejemet.. Néha nem
sikerült, és akkor vagy ő szisszent fel a fájdalomtól, vagy én attól, hogy a
varrat vége beleállt a számba.. Ilyenkor nagyot vigyorogtunk, és apró puszikkal
barangoltuk be a másik arcát.
Közben a kezem a nem túl hivalkodó, ám szépen kidolgozott
izmos hátára siklott, lassan haladva lefelé a fenekéig. A pulcsiját feltűrtem,
amíg lehetett, aztán megemelkedett, hagyva, hogy lehúzzam róla.