A szomszédasszony szívrohama
Nem egészen fiatal (35 éves) orvos vagyok, túl egy rossz
házasságon. Bár a fővárosban dolgozok, egy kis faluban élek, nem nekem való a
nagy zaj, nyüzsgés. Meg aztán itt egy takaros kis házat bérlek annyiért,
amennyiért Budapesten egy szűk albérletet sem tudnék kivenni. Szóval a faluban
élek már öt éve, s bár nincsenek barátaim, társaságom, de ismernek az emberek.
Sohasem voltam gyógyító orvos (nem is értek már ahhoz), kezdettől egy
gyógyszergyárban dolgozok. Amikor odaköltöztem, mind jöttek az emberek a panaszaikkal,
s én mindenkit elküldtem, azzal, hogy van a faluban családorvos, tessék ahhoz
fordulni, én nem foglalkozok gyógyítással, meg aztán nem is törvényes, ha én
betegeket fogadok.
Ezt el kellet mondanom magamról, hogy a következő történetet
megérthessék. Egyedül élek, (egy öreg asszony takarít, mos rám), nem főzök
legfeljebb összeütök egy-egy rántottát, vagy megmelegítem a konzerveket,
mirelitet. Lassan leszoktattam az embereket, arról, hogy velem akarják
gyógyíttatni magukat. Ezért ért meglepetésként, amikor szombaton (hajnali)
kilenckor csörög a telefonom, s egy elcsukló női hang arra kért, hogyha istent
ismerek menjek át hozzá, mert nagyon rosszul van, fáj a szíve, halálfélelme
van, kiverte a hideg verejték. Kiderült, hogy a tőlem második házban lakó
(szintén egyedül élő) hölgy hív. Látásból ismerjük egymást, köszönünk is (jó
falusi szokás szerint) ha találkozunk, de még egyetlen mondatot sem szóltunk
egymáshoz. Annyit tudtam róla, hogy valamilyen előadó a községházán. No
gondoltam, ennek fele sem tréfa, amíg az ügyeletest előkeríti a harmadik
faluból az bizony több órát is igénybe vehet, s ha infarktusa van a
szerencsétlen asszonynak, a késedelem végzetes lehet. Magamra kaptam a ruhámat
(még ágyban lustálkodtam), magamhoz vettem egyetlen orvosi műszeremet a
vérnyomásmérőmet, s szerencsére volt otthon némi orvosságom is, s átléptem a
szomszédasszonyhoz. Belépve a lakásba, szenvedő arcú, verejtékben fürdő igen
rossz idegállapotban lévő negyven körüli hölgyet találtam a heverőn fekve.
Rögtön befújtam a nyelve alá a koszorúér görcsöt oldó gyógyszert. Ha ez használ
akkor nem infarktus, ha nem, akkor sürgősen mentőt kell hívnom. Hála istennek
két három perc alatt elmúlt a szívtáji fájdalom, megkönnyebbült, egy alig
látható mosoly kíséretében mondta, köszönöm, már sokkal jobb.
Megmértem a vérnyomását, s meg akartam hallgatni a szívét
(amint azt valaha tanultam az egyetemen). Igen ám, de nem volt sztetoszkópom,
így aztán csak úgy fülrátétellel akartam hallgatózni. Mondtam hát, hogy húzza
fel a hálóingét. Az első meglepetés ekkor ért. Lerúgta a takarót, állig húzta a
hálóingét, nem volt rajta bugyi. A lábait összeszorította, így csak a
gesztenyebarna, göndör pinaszőrének mindössze a felső szélét láthattam. Aztán
tekintetem feljebb emeltem, s a második meglepetés ekkor ért. Olyan formás,
kúpos mellei voltak, mint egy tizennégy éves kislánynak. Halvány rózsaszín
bimbóudvar, alig előemelkedő kicsiny bimbó. Első gondolatom az volt, be jó
lenne bekapni, beleharapni finoman, megcumizni. Valószínűleg észre vehette ámulatomat,
talán gondolatomat is kitalálta, mert kissé elpirult. Aztán úgy tettem, mintha
félre akarnám húzni a bal mellét, (csoda finom tapintata volt), odatettem a
fülemet. Ekkor már rendszeres szívműködése volt, s zörejt sem hallottam. Ezután
kezdtem csak kikérdezni, mikor jött a roham, mit csinált előtte, volt-e már
máskor is szívtáji fájdalma, érte-e nagyobb megrázkódás mostanában? Szóval
igyekeztem a baja felől tájékozódni. Még mindig ott feküdt teljesen kitakarva,
felhúzott hálóinggel, időnként oda-oda pislantottam. Közben egyre jobban érezte
magát, s egyszer fel akart kelni, mert szomjas. Mondtam majd én hozok vizet,
megtalálom a konyhában a hűtőt az ásványvízért. Mire visszaértem a pohár
vízzel, már visszahúzta a hálóingét, s állig betakarózott. Vagy egy negyedórát
még ott maradtam, s láthatóan jobban lett, csak a rettegés maradt az arcán,
hogy mikor jön újból a roham. Az orvosságot otthagyva, lelkére kötöttem, még
egy két óráig ne kelljen fel, s hogyha ismétlődne a szívgörcs, azonnal
spricceljen be a nyelve alá. Utána hívjon, s jövök.