Alexa első fiúja, Ferenc...
Helló, itt Alexa. Remélem ellazítottad magad!
Az első fiúmról fogok írni, ahogy itt már sokan megtették előttem. Őt Ferencnek hívták. Magas, kisportolt fiú volt. A tánciskolában ismerkedtünk meg.
Úgy telt el fél év, hogy ő mindig összeszedte bátorságát és közeledett felém, én pedig mindannyiszor szerényen elfogadtam őt, de a bátorításnak még csak halvány kísérletét sem engedtem meg magamnak.
Félévkor vizsgát hirdettek az iskolában. Mindannyian izgatottan készültünk a nagy eseményre, mert igazából ez volt az első lehetőség arra, hogy kiderüljön, ki kinek tetszik.
Egész éjjel nem tudtam aludni.
Az iskolát végigizgultam, délután pedig a legdekoltáltabb ruhát kerestem ki a szekrényemből. Hosszasan festettem magam a tükör előtt. Akkor derült ki, hogy voltaképpen milyen hosszú szempilláim is vannak nekem, és milyen jól tudnak kinézni egy határozott, céltudatos kifestés után.
Emelekedett hangulatban értünk a tett színhelyére. Hatalmas nézősereg gyűlt össze a széksorok között, de persze nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy valóban kiderült, ki a kelendő és ki nem.
Engem a dolog utolsó része egyáltalán nem érdekelt, annál is inkább, mert Ferenc egész idő alatt csak velem táncolt.
El tudod képzelni, milyen gyönyörű érzés, hogy egész álló este a szeretett lény szemében merülsz el, az ő kezét fogod, és alkalmanként még testetek is intim közelségbe olvadhat egymással?
A vizsga után megkérdezte, hogy hazakísérhet-e. Igennel feleltem, és a legboldogabb lénynek éreztem magam a földön.
Házunk elé érve kiderült, hogy senki sincs a lakásunkban. Remegő hangon felinvitáltam hozzánk. Elfogadta. Kéz a kézben vonultunk fel a lépcsőn, és úgy éreztem, hogy valami csodálatos élmény fog következni az életemben. S nem kellett csalódnom.